Bob Dylant előhívóba mártották

Ilyen ortopéd címmel próbálok reklámot csinálni annak a filmnek, amit évtizedekig használtam. Az Ilford HP5-ösről van szó és mivel én is elég sok éjszakát töltöttem rosszul világított zenekarok énekesek előtt, mögött, között, elmondhatom, hogy hihetetlenül bírta a push hívást és a kapkodó labormunkát is.
Ezt a fotót bizonyos Mark Estabrook készítette 31 évvel ezelőtt egy Dylan koncerten a texasi Fort Worth-ben. Nem tudom hol járt Mark esze akkor, de most, költözés alkalmával talált rá régi kazettáira, bennük előhívatlanul az egykori koncertfelvételes filmek. A képről lerí a túlhívás szemcsézettsége a keménység is onnan jön. A szemcsézettség kábé olyan, mintha egy profi, mai dslr-rel 12800-as ISO-n exponáltak volna. Akkor sem volt baj, ma sem az. Az egykori fotós repült a pályáról szó szerint, ma már pilóta. Kicsit túlzó összehasonlítást tesz a mai digit archiválás és a régi filmek időállósága kapcsán, de nem ezért tettem ki a képet nektek.







