Ki mer itt leülni?
Ez a poszt sokaknak nem fog tetszeni, én is vitatkoztam volna vele, még pár napja. De ahogyan régi cikkeimet rendezem, találtam egy négy évvel ezelőttit, ami után új szerepet adnék a majdnem gyilkos Stohl Andrásnak. Az igazi James Deant játszhatná, a halálos balesetet persze ugorjuk át, egy ilyen fikcióban mindent lehet.
James Dean nemcsak a filmekben azonosult a társadalommal szemben lázadó fiatalokkal, alanyi jogon is szélsőségesen élt, ital, csajok, férfiak. Nem egyenként, egyszerre, egy ágyban. De nemcsak tehetsége miatt kedveltem a zűrzavaros színészt, hanem autóversenyzői fellépései miatt. Felfelé ívelt bukósisakos karrierje is, ám egy versenyre, fantomként rohanva szakadt szét a teste. Régi magazinomban megírtam utolsó óráit és lehoztam pár ismeretlen fotót is, amik a menedzsmentje szervezésében készült cikkeket illusztráltak.
Az amerikai fiatalok feltétel nélküli példaképe a biztonságos közlekedésről beszélt híveinek életében és halála után is. Bucinak természetesen nem kívánom a teljes Dean életet, csak az első felvonást játssza el. Nagyon jó színész, megkockáztatom, hogy a legjobb itthon. Most ellene fordult a közvélemény, de ő lenne a legjobb, hogy óvatosságra figyelmeztesse híveit és ellenségeit. Lenne olyan hordereje annak a pár másodpercnek, mint elégülten hallgatni, hogy megkezdi büntetését. Ne büntessék, mentsen életeket. Abszurd? Igen, mint az élet.
Olvassátok írásomat a Deanról, a Scribdről töltöttem le, ahova nem én raktam. Ráadásul ez egy munkapéldány, korrektúra jelekkel, a végleges előtti állapot. Nem Stohlnak akarok segíteni, azoknak, akik megfogadják tanácsait és megússzák a magyar közutak és közlekedés mai csikágóját.
Peter Govaars a kaliforniai Monterey öböl partján sétált, amikor észrevett egy hullámsodorta fényképezőgép hullát. A fotón látszik, hogy fantázia kellett a "-nak, -nek" látszó tárgy azonosítására. Hazavitte, szétpattintotta a memória kártyát és nem sajnálta az alkoholt a tisztítására. Összerakta és hibátlan képeket látott. Aki ismeri a képen szereplőket nyugodtan közölje velük, hogy mind a 104 fotó jó, amiket 2007-ben, két hetes periódus alatt csináltak. A gép márkája lényegtelen, odalett az óceán sós vizében. De a kártya... Vagy már az óceán sem a régi. Szép a kutya, ugye?
A groteszket nem könnyű kitalálni, még nehezebb „csakúgy” járkálás közben összerakni. Cathal McNaughton észak-írországi riporter egy öböl partján sétálva vette észre, hogy a könnyűbúvárok azzal tetézik adrenalinos merülésüket, hogy egy gátról nekifutva vetik magukat a vízbe, amúgy búvártalpas stílusban. A fotós Canon EOS-1D Mark III-asán a 70-200-as tele volt, ráhúzta a zoomot és összehúzta a „két horgászt bosszantok” egyszerre jelenetet. A címbeli fantázia reakciót visszafogottra vettem.
Egy szokásos, százszámra fellelhető gyűjtőszájton találtam (mint az enyém is) találtam a sok valóban jó fotó között egy valóban jó, de valószínűtlenül érdekes képet. Ez Photoshoppal talán negyed óra két fotóból, de egy egy expóból....
A fb változások miatt a cégek nem amatőrködhetnek, szemetelhetnek tovább, ötletekre és pénzre is szükségük lehet. Az eredeti tartalmakra biztosan. A bloghalált jósolók most visszavehetnek magukból, kell a jó honlap/blog/fb vagy a blog/fb felállás, de mostantól a csak önmagában facebook felhajtás is hasznos lehet. Csak "többet ésszel, mint karakterrel" hozzáállás kell. Sokaknak most jött el Hawai.
Amplify’d from www.kreativ.hu
Betett a Facebook a céges oldalaknak
Február közepén a Facebook megint újabb változtatásokat vezetett be. A relevancia jegyében ezentúl a felhasználók nem látják hírfolyamukban azoknak az oldalaknak a bejegyzéseit, amelyeknek rajongói ugyan, de nem lájkolják és kommentálják a posztjaikat. A cégek közösségi médiásainak ez újabb pofont jelent a Facebooktól.
A Nagymező utca 7 előtt parkoltam január 1-én 9 után pár perccel indítva mobil hívással a fizetést. Nem SMS-sel, amire több panasz volt abban az időben, hanem rendszámra és telefonszámra szóló egyenleg terhére. Nagyon szaladt az idő, Bálint Richárddal beszélgettünk a kitűnő könyvéről http://www.facebook.com/WRCFacetoFace , amely a FIA hivatalos évkönyve lett. Csoda, hogy a három óra egy pillanat volt? Közben, néztem a kijelzőt és a befizetett szolgáltatásban bízva, vártam, hogy 15 perccel a parkolási idő lejárta előtt jön a szokásos SMS. Ralizás, focivébézés után kimentem az autóhoz és ott volt az rohadék Mikulás csomag a szélvédőn. Telefon az ügyfélszolgálatnak, kerestek a gépben és megtalálták, hogy elment az SMS a telefonomra. Otthon a levelezés már rosszabb helyzetből indult, az asszisztens válaszírta, hogy fizetni, mert értesítettek. Levelezgettünk egy hétig, én sosem tapasztalt udvariassággal, a nő, mint a jégcsap. Írtam a Telenor ügyfélszolgálatnak is és ezzel párhuzamosan a stílus, mint jég maradt. Egyszer csak jön a parkolóéktól már az ügyfélszolgálat vezetőjétől egy levél, hogy nincs tartozásom, de már jéghegy a hangnem. Se elnézést, se hibaok, se köszönjük az észrevételt, se az, hogy javítjuk a hibát. Sőt, harmadik fél felé kuss. Jött a Telenortól is, ellenőrizték és abban az időpontban náluk minden működött, de a 6000 Ft leírják a számlámról, mert régi ügyfél vagyok. Már csak az hiányzott, hogy virágot küldenek. Egy kicsit csavart bennem a kisördög, de visszaírtam, hogy kösz, nem szolgáltam rá, a jéghegy már nem követel 6000 forintot. Gyors válasz a Telenortól, hogy nem tesz semmit, mégis jóváírják, mert hűséges vagyok hozzájuk. Ha a majdnem 20 év annak számít, akkor igen, de ez nincs sehol leírva, viszont volt a merevre automatizált gépezetben egy vagy két ember. Csókoltatom őket.
